Rossz emlék, jó emlék

2020.03.28

Nyűgös napom van, kinek nincs néha?
Ilyenkor mindig visszanézem a képeket a telefonomban, boldog pillanatok után kutatva.
Megtaláltam az októberi képeinket, amik Erdélyben készültek.
Azon az úton elég sokat szorongtam.már fáradtan is indultunk el, de az odafelé vezető út kb kilenc óráig tartott, mert nagy kerülőt kellett tennünk. majd a fáradtságtól már nem láttunk és rossz helyen fordultunk le az autópályáról kétszer... Akkoriban rengeteget lehetett olvasni medve támadásokról, és bár poénkodva elindultam a macis pólómban, állandóan azt figyeltem, hogy nem pislog-e rám valahol egy macilaci.
A túrát (megint) nem jól mértük fel, és sportcipőben mentünk fel Székely kőre. persze a lefelé utat a fenekemen tettem meg. A nem túl atombiztos autónkkal mentünk.naná, hogy második este még defektet is kaptunk és nem volt nálunk pótkerék (miért is lenne) az utolsó napon korán elindultunk haza, hogy minél hamarabb vége legyen a nagy kalandnak, és kipihenjük a kis túránkat.
Miért mesélem el?
Akkor azt hittem, hogy erre a túrára nem úgy fogok majd visszagondolni: de visszamennék! pedig de! jó volt a társaság, jókat ettünk, társasoztunk, beszélgettünk, szabadságon voltunk, természetben jártunk, nem volt világjárvány, volt munkánk. Ma már szép emlék! Nem mondom, hogy ez az időszak mindenkinek szép emlék lesz utólag, mert tudom, hogy nem! de kérlek állj meg egy kicsit és nézd meg mi az, amire utólag talán azt mondod majd: nem is volt az olyan rossz! szép dolgok is körülvesznek, még lakáson belül is számtalan dolog.
Ha kedvet érzel hozzá, akkor csatlakozz @ildiko.j.kiss #aszépamitlátok kihívásához instagramhoz, vagy csak állj meg és nézz rá, hogy mi az, amit utólag akár még vissza is sírnál! a város csendjét, a barátok hiányát, az olvasással töltött időt, az otthonodban töltött időt? ki tudja? én nem :)